“Vak dióként dióban zárva lenni s törésre várni beh megundorodtam.” (Babits Mihály: A lírikus epilógja, részlet)

A buddhista meditáció

Amikor a meditációba kezdünk, mindig tudatában kell lennünk annak, hogy ezek a gyakorlatok, amiket tanulunk, ezek pusztán gyakorlatok és nem meditációk. A meditációnak egy nagyon természetes állapotnak kellene lennie. Amikor a gyakorlatokat végezzük, akkor azt a szokást próbáljuk elsajátítani, kiépíteni magunkban, hogy a tudatunkat ebbe a természetes állapotba hozzuk.

A Buddhista meditációban semmilyen módon nem befolyásoljuk a légzésünket mint tudatfolyamatokat erőteljesen, hanem a gyakorlatot 3-5 fújtató kilégzéssel kezdjük. Ezért a meditációban semmi sincs, amit erőltetni kellene. Pusztán arról van szó, hogy hagyjuk a dolgokat történni, ahogy azok vannak. Semmit sem kell felépítenünk, pusztán lerombolnunk. Ezért a Buddhista meditáció legtöbbször, majdnem mindig az “anápánászatival” (légzésszemlélés) veszi kezdetét. Nem csak az egypontúságot (ekagrata) alakítja ki, hanem egyfajta egyensúlyt is teremt. És ez lesz az, amin tovább haladhatunk a rendíthetetlen nyugalom meditációja felé, a bavana és vizualizációs sadhánák irányába.

Tanfolyamvezetők:

    Székesfehérváron: Gyenei László

    Budapesten: Czudar Péter

© Maitreya Buddhista Harcművész Szövetség Egyesület